A hajnal harmatos könnycseppjei lassan felszáradtak a zöldellő falevelekről, én már viszont a hajnali órákban a cipőm talpát koptattam a Ligetben. "Még hogy egy lány nem tud focizni?!"-mérgelődtem a tudatalattimban, miközben a régi, szétnyűtt focilabdám rugdostam ide-oda a puha pázsiton. Egy röpke pillanatban megakadt a cipőm orra valamiben, és vetődtem egyet.
- Talán ezért... - nyögtem ki nehezen, a hasamról a hátamra fordulva. Gyorsan felpattantam, de ekkor a nap sugarai megcsillantak a földből kiálló kupakféleségen, amiben elvágódtam. Leereszkedtem a talajra, és közelebbről szemügyre vettem az ismeretlen tárgyat. Felvettem volna, ha engedi a Földanya, de inkább az ujjamat sértettem meg.
Fél órával később már munkásruhában és egy ásóval a kezemben sunnyogtam a tetthelyre, kiásni azt a valamit. Előrelátóan körbenéztem, majd gyorsan kivájtam a helyéről - mint kiderült - azt, ami miatt felnyaltam a földet. Kikaptam a helyéről, ledobtam az ásót, majd a hátizsákom mellett helyet foglaltam egy fa árnyékos lombjai alatt. Lehámoztam magamról a kezeslábast, majd azt a csomagomba rejtettem.
"Mi ez, valami időkapszula?"-nevettem a feltételezésemen, majd eltekertem a tetejét, ami elvált a többi részétől az üvegnek. Csak egy notesz volt benne, valami naplószerűség. Az első lapon elmosódott, fekete tintával ez állt rajta: "Ad astra per asperas".
Lefújtam a szövegről a port, hogy jobban lássam. Kissé haboztam először, körbenéztem a zöldellő ligeten, a temérdek fákon. A kék égről a napsugarak mindenfelé eloszlottak a levegőben, a hullámzások egyre erősebbek lettek így tél végére. Visszazökkentem lelkivilágomba, így nekivetettem magam az egésznek. Lapoztam egyet, és elkezdtem olvasni.
"1812. Augusztus. 23.
Megálmodtam a jövőt. Mindent a világháló fog bekeríteni, valami... valami, amit a gyermekek és a felnőttek egyaránt fognak napi 24 órában használni. Egy gépezet, ami okosabb akármelyikünknél."
- Számító... gép? - suttogtam halkan az elválasztott szót, hiszen alig tudtam felfogni: ez az ember megálmodta a jövőt? Zavartan belelapoztam a közepébe, majd elolvastam a napló tulajdonosának egy újabb életszemléletét.
"1815. Február. 12.
Tartanak a bécsi kongresszusok, egész Európa fel van lázadva. Nem lehet mit tenni, már nem tart sokáig. Napóleon támadása után muszáj rendbe tenni a dolgokat.
százhatvanadik születésnapomon kitör majd az első világháború. Megszámlálhatatlan mennyiségű polgár veszti majd életét e hosszúnak tűnő négy év alatt."-Meghökkenten bámultam a napló előttem kinyitott papírlapját, és elkuncogtam magam.
- Ennek tuti nincs ki a négy kereke. Biztos valami kisgyerek írhatta, heccként. Ki ne tudna teleírni hülyeségekkel egy noteszt? - beszéltem még mindig magamban, szerencsére szavaim elvesztek a többi ember kiabáló, nyüzsgő háttérzajában. Beledobtam táskámba a könyvet, majd azt felkapva a hátamra, elindultam hazafele.
szia! szerintem egy kicsit koltoien fogalmazol. a romantikara emlekeztet az egesz, a szep tajleirasok, ami nem baj, mert nagyon szep, csak nekem furcsa. de erezd magad megdicserve, hogy ilyen szepen tudsz irni :) viszont neha atesel a lo tuloldalara .. mint amikor irtad hogy "mergelodtem a tudatalattimban" .. a tudatalatti azok kvazi a megerzeseid. nem a gondolataid. irhattad volna egyszeruen, hogy "gondoltam magamban" . neha kicsit bonyolultan irsz, de nagyon jo amugy :) nekem nagyon izgalmas, es nagyon kivancsi vagyok hogy mi is ez a level :))
VálaszTörlésxx, zsazsa
Szia! Nagyon köszönöm, igazán örülök annak, hogy tetszik. :) Próbálnám érthetően, és normálisan írni, de van, amikor nem nagyon jön össze... sajnos. Amit pedig a többihez kapcsolnék, az az, hogy ez a pár sor nagyon jól esett :))
Törlésxo, Zorka
azthiszem vissza fogok jarni hozzad, kivancsian varom a folytatast :)
Törlésxx, zsazsa
Ennek nagyon örülök :) köszönöm.
Törlésxo, Zorka
Nagyon jól indul, így tovább :) Azonban egyetértek az előttem szólóval, helyenként valóban túl költői, de ez nem baj :) Csak egy dolgot nem értek... a notesz borítóján nem magyarul volt írva, később a lány mégis el tudta olvasni a naplóbejegyzéseket. És az ásós jelenet elé hiányoltam volna még valamit valami olyasmi, hogy "kíváncsivá tett az a valami a földben... mi lehetett az? Hazamentem és egy ásóval tértem vissza. Meg kellett tudnom, hogy mi az a furcsaság, mert hogy nem kő volt, az biztos" Valami ilyesmit. De különben jó :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
TörlésTúl költői? Hmm... :D
Régen Latinul is írtak az emberek... Ezért van Latinul rajta. Tulajdonképpen a többi magyar. :) Egyébként nem ment haza ásóért, de mindegy is - azért köszönöm :)
Olyan jó lett *-* :D :) kár, hogy neked jutott előbb eszedbe *-* most irigy lettem :D KÖVIT! :) kíváncsi lettem :$
VálaszTörlésKöszi *-* :) Az irigység nem szép. Egyél sütit :D
TörlésMost írom, valószínűleg ma kint lesz :) :$